Amikor az AutoContent legenerál egy cikket, az eredmény nem nyers HTML-tömb, hanem natív Gutenberg blokk-markup. A szerkesztőben minden elem — címsor, lista, idézet, táblázat, kiemelt doboz — külön blokkként jelenik meg, és pontosan úgy szerkeszthető, mintha kézzel raktad volna össze. Ez apróságnak tűnik, de a poszt teljes életciklusát meghatározza.
Miért natív blokkok, miért nem sima HTML?
A kényelmes megoldás az lenne, hogy a pipeline egyetlen HTML-blobot tol be a posztba. Ez addig működik, amíg meg nem nyitod a szerkesztőt: ott egy darab „Klasszikus” blokkot kapsz, amiben minden módosítás kockázatos, és a vizuális szerkesztés gyakorlatilag elveszik. Natív blokkokkal viszont egy H2 átírása vagy egy listaelem törlése két kattintás, a téma stílusai pedig hibátlanul érvényesülnek.
A generátor jelenleg hét blokktípussal dolgozik: bekezdés, címsor (H2 és H3, mindegyik saját horgonnyal — ebből épül a tartalomjegyzék), rendezett és rendezetlen lista, idézet forrásmegjelöléssel, táblázat kötelező fejlécsorral, elválasztó, valamint egy kiemelt „Röviden” doboz a cikk elejére. Ennyiből kijön egy 1500 szavas szakcikk teljes szerkezete, felesleges div-rétegek nélkül.
Mit nyersz vele a gyakorlatban?
A legfontosabb hozadék, hogy a tartalom hosszú távon karbantartható marad. Fél év múlva is megnyitod a posztot, frissítesz egy elavult táblázatsort vagy kicserélsz egy idézetet, és közben egyetlen sornyi HTML-ben sem kell turkálnod. Három további előny, ami a gyakorlatban számít:
- Tartalomjegyzék: a címsor-horgonyokból plugin nélkül is generálható ugrólinkes TOC.
- Témaváltás: a blokkok a mindenkori téma stílusát öröklik, nem hoznak saját CSS-t.
- Bővíthetőség: bármelyik blokk után kézzel szúrhatsz be képet, beágyazást vagy CTA-t.
