Amikor az AutoContentben a Generálás gombra kattintasz, a háttérben nem egyetlen óriási prompt fut le, hanem egy hét lépésből álló futószalag. Minden lépésnek saját bemenete, saját kimenete és saját kreditköltsége van — és mindegyik külön ellenőrizhető. Ez a cikk (amelyet természetesen maga a pipeline írt) megmutatja, mi történik a motorháztető alatt.
A hét lépés sorban
Az első három lépés a megalapozás. A téma-validálás eldönti, hogy a megadott témából egyáltalán kihozható-e értékes cikk, vagy pontosítás kell. A versenytárs-elemzés megnézi, mit írtak már meg mások a témában, és hol van még lefedetlen szempont. A vázlat ebből épít fel egy logikus gondolatmenetet: mi kerül az elejére, mi a közepére, mivel zárunk.
A negyedik lépés, a cikkváz már konkrét fejezetcímeket és bekezdés-szintű tartalomtervet ad — ez a skeleton-first megközelítés lényege. Erre épül az ötödik lépés, a fő cikk megírása fejezetről fejezetre. A hatodik a humanizálás: a gépies fordulatok, ismétlődő mondatkezdetek és klisék kigyomlálása. Végül a hetedik lépés legenerálja a metaadatokat: SEO-címet, leírást, kiemelt képhez való javaslatot.
Miért éri meg lépésekre bontani?
Mert egy 1500 szavas cikknél a hibák nem a végén keletkeznek, hanem útközben. Ha a vázlat rossz irányba megy, azt a negyedik lépésnél olcsóbb megállítani, mint a kész szövegnél. A lépésenkénti felépítés három kézzelfogható előnyt ad:
- Átláthatóság: az élő naplószalagon minden lépés állapota látható, nem fekete doboz a folyamat.
- Kiszámítható költség: a kreditköltség lépésenként ismert, a teljes ár már indítás előtt megbecsülhető.
- Minőség-ellenőrzés: minden lépés kimenete külön validálható, így a hiba ott akad fenn, ahol keletkezett.
